A városi kispolgári lakásra szintén jellemző volt a sajátságos tárgykultusz. A lakók használati és dísztárgyakkal fejezték ki társadalmi státuszukat, vagyoni helyzetüket. Mindez rengeteg porcelán tárgyban, és/vagy a szekrény tetején felsorakoztatott márkás italos üvegekben öltött formát. Gyakori elem volt a hármas tükör, ami alatt a vitrin is disztárgyak tárolására szolgált. Bútoraikat gyakran bútorvédő huzattal óvták. Itt is kiemelt helye volt a TV, melyet csipketerítővel takartak le, és a tetején szintén helyet kapott pár dísztárgy.
A falusi szobát az asztal tette szobává. Gyakran székek helyett, vagy azokkal együtt sarokpad is járt hozzá. A falusi házak hálószobájának egyik szembetűnő jellegzetessége a plafonig párnákkal, kézimunkával díszített takarókkal bevetett ágy. Mellette ruhásszekrény és ládikák álltak. A berendezést a dísztárgyként használt tükrök, ingaóra, kegytárgyak, katonai emléktárgyak, családi képek egészítették ki. Fényforrásként az ötvenes évek végéig (a villanyáram elterjedéséig) olajmécseseket és petróleumlámpákat használtak. Fűtésre a kemencét használták, amit a ’70-es években felváltott a cserép- és olajkályha.
Összegzés:
Láthatjuk, hogy a lakáskultúra, a lakberendezés és a lakásépítészet rengeteget változott a 20. század folyamán, de főként 1945 után. Míg a század elején egyszerű házakban, minimális életszínvonalon tengődve élték mindennapjaikat az emberek, addig a ’80-as évek végére valamennyien megengedhették maguknak a szabványtervek alapján épített, igényesen berendezett házakat, lakásokat. Sok épület a mai napig magán viseli e korszak hagyatékát. Például a nagyszüleim háza, akik pont ez idő tájt építkeztek. Ők is éltek a kedvezményes hitellel, valamint 2 szobás falusi házuk a berendezések és a terek elhelyezkedése szempontjából mai napig ugyan úgy van berendezve, mint ahogy fentebb is írtam. Dolgozatom megírása alatt sok minden ismerős volt ezzel kapcsolatban, többek között ez volt az egyik oka a témaválasztásnak.
…