Oxigéntartalmú szerves vegyületek

Felületaktív anyagok, tisztítószerek
A szappanok a legfontosabb és legismertebb tisztítószerek, a nagy szénatomszámú karbonsavak nátrium- vagy káliumsói.
Az ipari szappangyártás során a zsírok hidrolizálnak, mert nagy nyomáson, magas hőmérsékletű vízgőzzel hevítik. A keletkezett karbonsavakat elválasztják a glicerintől, majd nátrium-karbonáttal szappanná alakítják.
A szappanok gyenge savak sói, ezért a vízben részben hidrolizálnak, oldatuk lúgos kémhatású lesz. A szappan vizes oldatában megtalálhatóak a karbonsav-molekulák, a hidroxidionok, az anionok és a nátriumkationok. A szappanion hosszú apoláris szénláncból és kicsi negatív töltésű karboxilát részből áll. Az apoláris szénlánc a víz dipólusmolekuláit taszítja, a karboxilát rész a vízmolekulákat taszítja. Ezért az apoláris részt hidrofóbnak, a poláris részt hidrofilnek nevezik.
A szappanok és tisztítószerek tisztító hatását az anionok hidrofil és hidrofób része együttesen fejti ki. Ennek következtében a mosószerek csökkentik a víz felületi feszültségét és eltávolítják a szennyező anyag részecskéit. A poláris rész behatol a vízmolekulák közé, megbontja a vízmolekulák közötti hidrogénkötéseket, csökkenti a víz felületi feszültségét. A víz felületén egyrétegű monomolekuláris hártya alakul ki. A víz belsejében a szappanrészecskék micellákat alkotnak.
A vízmolekulák vonzása segíti a szennyeződés fellazulását, amely dörzsölés hatására leválik a szennyezett felületről. A szappanok tisztító hatását az biztosítja, hogy részecskéinek apoláris része „zsírkedvelő”, negatív töltésű, poláris része „vízkedvelő”.
A szappanok vizes oldata lúgos kémhatású. Emiatt nem alkalmas gyapjúból készült ruha mosására és hajmosásra sem. A szappanokkal csak lágy vízben lehet jól mosni.
…