Magyar tétel - Madách

Nép – az árulókat keresi, már a forradalom végső, dicstelen
korszaka
Éva 1. megjelenése: márkinő , tehát a forradalom ellensége, mégis
lelki nemesség, erkölcsi nagyság, Ádámnak megint dereng vmi
vele kapcsolatban
Danton – márkinő = Fáraó – rabszolganő – Éva alárendelt
helyzetben,kiszolgáltatott, mégis benne leli meg Ádám a
nyugalmat
A csúcson lévő, uralkodó férfi magánya, társtalansága – kell mellé
a nő!!!
Éva testvérét elvezetik, utána Évát is leszúrja egy forradalmár
Éva 2. megjelenése: rongyos forradalmár, kezében tőrrel és egy
véres fejjel – rettenetes hasonlóság
Ádám: „ Azt nem bírhattam, védte glóriája,
Ettől pokolnak gőze undorít el.” – pedig épp fordítva kéne, hogy
legyen! a látszat csal, a titulusok nem számítanak, az „ellenség” is
lehet lelkileg nemes
Robespierre, Saint-Just – árulással vádolják – hasonlóság az
athéni színhez, Miltiádész
A magukat a népért feláldozók sorsa = elbukás > ebben a korban
sem méltó a nép az irányításra
Tehát: egyik kor sem jobb, mint a másik
Ádámot ki akarják végezni – Lucifer a bakó
Ádám lehajtja a fejét – Keplerként ébred…