Irodalom tétel

Ibsenről
- 1828-1896 élt, 1848-tól kísérletezett vers- és drámaírással, 1851-ben a Norvég Színház dramaturgja, fordítója és szerzője lett. Jelentősebb költeményei a Vadkacsa (1884) és a Nóra (1879)
- témaválasztásának középpontjában a polgárok, és a létükből fakadó problémáik állnak. Ezek az alapvető életproblémák általában kapcsolatban állnak a család válságának kérdéskörével is, amely a kor egyik alapvető problémája volt: a 19. század közepére a család nem tudja már betölteni a menedék, szerető közösség, személyiséget és egységet megőrző érték eszményi szerepét
- fontos kérdéssé vált emellett a korban a nő és a férfi viszonya, és a férfitekintéllyel irányított családmodell megkérdőjelezése; a női egyenjogúság és a magánszféra problematikái szintén az ibseni gondolatkör témái
- Ibsen első, ilyen tematikára épülő drámai a keletkezésük idején témájukat, a szereplők megformálását, és az hétköznapok drasztikusan nyílt, és közvetlen színre vitelét tekintve is újítónak számítottak
- dramaturgiáját tekintve is változást jelentett a korban: a társadalmi témák mellett új volt a prózai írásmódja is, cél lett a világ maga teljességében való megragadása, amely főként a csúfság és szennyesség naturalista, szó szerinti, és hosszabb kifejezésével valósulhatott meg
- felbomlott a modern drámában az egészelvű kép, megkérdőjeleződtek és viszonylagossá váltak a közösség számára addig azonosnak vett értékek
- a drámai akció visszahúzódik, Ibsen dramaturgiájában helyette a jelen viszonyait meghatározó múlt lesz a hangsúlyos. Felerősödik az intellektuális, gondolati tartalom jelenléte, nagyobb szerepe lesz a hiánynak, elhallgatásnak, a csendnek, és az egymás mellett elbeszélő, kommunikációképtelenséget tükröző, monológszerű párbeszédeknek

Nóra
- alaphelyzet: mindvégig zárt térben, és rövid időintervallumban (dec. 24-26 a drámai jelen szimbolikus időszaka-karácsony) folyik a cselekmény, a Helmer család édesanyját és édesapját ismerhetjük meg: Nóra és Torvald házassága azonban élethazugságra épül – szerepet játszanak, Torvald feladata a munka és a pénzszerzés, felelősségteljes ügyvéd és szerető férj, míg Nóra tudatlan és felelőtlen, gyermeki naivitással működő, csinos nő szerepében látható
- a külső harmónia fenntartásának alapja a szerepek állandósága – nem szabad kilépniük ezekből
- ezek az alapszerepek a múltbeli szokásokban gyökeredznek; így a múltbeli, nem túl jelentős, de egymásra rakódó események kiadtak egy megmerevedett, hazug életformát → kész szituációval találkozik az olvasó
- a következmények váltak jelentőssé, kézzelfogható bonyodalommá
- a konfliktus tehát a múlt eseményeinek felbontásából, felidézéséből ered, amely a dráma cselekményének előrehaladásával párhuzamosan válik egyre nagyobb részben ismertté az olvasó és a szereplők számára: fokozatosan derül fény rájuk, és így fokozatosan válik értelmezhetővé

…