Nappali tagozatos közgazdász hallgatók elvárásainak vizsgálata a nők munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatban

5. Összefoglalás
Szakdolgozatom elején a nők munkaerőpiacát érintő legfontosabb szakirodalmakat tekintettem át. A második fejezet rámutat arra, hogy a nők amióta csak megjelentek a fizetett munkaerőpiacon, a férfiakkal szemben hátrányban vannak. Többek között a statisztikai, ízlésbeli diszkrimináció, bizonyos szektorokban a bérkülönbség, mind olyan jelenségek, melyek hozzájárulnak a két nem közötti egyenlőtlenség fennmaradásához. Az esélyegyenlőség előmozdításáért az Európai Unió is hatalmas erőfeszítéseket tesz, de eddig sajnos még ezek is kevésnek bizonyultak.
A harmadik fejezetben a karrierépítés lehetőségeire és buktatóira koncentráltam. A karriertípusok közül a „kettős kötődésűt” választó nők vannak talán a legnehezebb helyzetben. Otthon és a munkahelyen is próbálják megállni helyüket, s ez a kettősség nagy terhet rak a vállukra. Az üvegplafon-jelenség tartós fennmaradása, mely szintén a szakmai előmenetel egyik fő gátja, véleményem szerint a nők hozzáállásán is múlik. Ha elhisszük, hogy képesek vagyunk az üvegplafont áttörni, akkor már csak a megfelelő eszközöket kell megkeresnünk hozzá. Úgy gondolom, hogy a jövőben az atipikus foglalkoztatási formák egyre nagyobb jelentőséggel fognak bírni, hiszen azok a munkáltató részéről sokkal több rugalmasságot, a munkavállalóéról pedig nagyobb hatékonyságot biztosíthatnak. A részmunkaidős foglalkoztatás, a rugalmasabb munkaidő vagy a távmunka véleményem szerint csökkenthetné a nők magas kilépési arányát, mert így a családra, a gyermeknevelésre, a háztartási munkák elvégzésére is több idejük maradhatna. Nagyobb szabadságot kapnának saját időbeosztásuk alakításában, mint a tipikus, kötött munkaidős foglalkoztatás esetében. A kialakult pandémiás időszak is az atipikus foglalkoztatási formák fontosságára hívja fel a figyelmet.…