Móricz Zsigmond

2. Móricz
- gyűjtőmunkát végez 1903-1906. között Szatmár megyében, így kialakul benne a reális falukép – Adyval rokonfelfogás (ugar motívum)
- parasztok világa hierarchikus, egyik szintről a másikra feljebb kerülni szinte lehetetlen
- alapvetően realista, de a naturalizmus gyakran színezi írásait
- lázadás a sorsuk ellen (társadalmi vagy ösztönös)
- a vágyak, energiák és törekvések csak az ösztönök szintjén vezetődnek le
- hagyománynak értékőrző és megtartó ereje van, fogva tartja a parasztságot, lehetetlenné teszi a felemelkedést, a többre vágyást
- szereplők beszéde is fontos: fonetikusan írja, tájszólás
- tudományos szempontból segítségükkel a társadalom, a társadalmi rétegek bemutatása

Tragédia
- tipizálás (pl. Kiss János, túl egyszerű, tipikus név)
- idilli pillanatok (lakodalmi hangulat, munka közben magukat jólérző emberek)
- nemcsak külsőleg jelentéktelen figura, hanem eldurvult lelkű, gyűlölködő, szinte a vegetatív
ösztönélet szintjére korlátozott ember
- elkülönül a többiektől, rá nem jellemző a mások vidámsága, jókedve
- a lakodalmat bosszúnak tekinti: fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de ezt a bosszút is torz formában képzeli el: evés
- bosszúja semmisíti meg: megfullad az ételtől – bukása kisszerű, akár az élete: senki sem vette észre, hogy meghalt
- naturalizmus: fulladás
…