A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk

Hitler rendszerére is jellemző volt a megfélemlítés és az erőszak alkalmazása. A rendszer ellenségeit bármilyen jogi eljárás hiányában börtönözték be, tartották fogva. 1933-ban jelentek meg az első koncentrációs táborok, melyeknek száma később több mint 100ra bővült, több, mint 100 000, az SS őrizetét „élvező” fogvatartottal.
Hitler a belső riválisokkal is leszámolt az 1934. június 29-30-i „hosszú kések éjszakáján”. Ekkor Ernst Röhm SA vezetőt meggyilkolták és az SS vezetője lépett a helyébe.
Hitler már egészen korán, 1923-ban megalkotta ideológia és szimbólumrendszerét, melynek jelképéül a szvasztikát (horogkeresztet) és a náci karlendítést. A rendszernek a náci indulók kölcsönöztek egyfajta militáris, katonai jelleget is.
Szerves részét képezte a náci ideológiának az (árja) fajelmélet a német önbecsülés újrateremtésének céljával. A német népet jelentette ki a legkiválóbbnak, aminek az a sorsa, hogy a többi nép felett uralkodjon. Az elmélet kidolgozásához több természettudományos, mitológiai és középkori elemet felhasznált. Mivel egyfajta „vallásnak” számított, a hagyományos felekezeteket nem támogatta a kormány.
Az antiszemitizmus hangsúlyosan megmutatkozott az ideológiában, mind elméleti, mind gyakorlati szinten. Az 1935-s nürnbergi törvények meghatározták ki zsidó és ki nem, megtiltották a zsidó és nem zsidó közötti szexuális kapcsolatot és elvették a zsidók állampolgárságát is. Egyáltalán nem tartották őket néptársnak, sőt őket és a cigányokat kiirtandó népként tartották számon. Egy német diplomata halálakor a kristályéjszakán (1938) számos zsidó boltot forgattak fel és zsidót öltek meg.
Az ideológia megszilárdításában nagy szerepe volt az erőszakszervezetek fenyegetettségének és az ideológiai nevelést biztosító oktatásnak és Hitlerjugendeknek.
Hermann Göring új gazdaságpolitikai programja, a Neuer Plan meglehetősen hasonlított az amerikai Roosevelt New Dealjére.
…