Pusztaszeri néptanítók

A 19. században Pusztaszeren a lakosság száma arányosan növekedett. 1880-ban már közel 1000 ember élt távol minden civilizációs hatástól, amikor felbolydult a tanyák nyugalma. Futótűzként terjedt a hír, hogy tanító jön és kötelező lesz iskolába küldeni minden 6 évet betöltött gyermeket. Ez a tény mindenkiből heves érzelmeket váltott ki, hiszen addig a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a gyermek míg kisebb, pásztorkodik, később a földeken dolgozik apja mellett, közben megtanulja a gazdálkodással kapcsolatos fogalmakat, mértékeket. A közös munkákon szájról-szájra jártak a legendák, ünnepeken a dalok. Mire eljött a szülők által rettegve várt katonaidő a fiúknak, a korai házasság a lányoknak, már minden lényeges dolgot ismertek ami az élethez szükséges. A korszellem azonban túlhaladta ezeket az elveket: Megtörtént a kiegyezés, az ország pezsegni, fejlődni kezdett, Eötvös József kultuszminiszter lázasan látott hozzá 20 éve dédelgetett elképzeléseihez. Az országgyűlésben hosszasan ecsetelte a magyarsághoz méltatlan közállapotokat, az iskolák hiányát, a ruhátlanságot, a szülői érdektelenséget, az ingyenesség hiányát kárhoztatva.