Klímaváltozás: felelősségre vonható-e az egyén?

Mindannyiunkban ott lakozik az állati (ösztön-) lény, amely éhségét modern társadalmunkban a fogyasztás, mint tevékenység csillapítja, és ami a legfontosabb,
hogy ezt nem érezzük rossznak. Számos tanulmány foglalkozik az ősember zsákmányszerzési pszichológiájának a mai vásárlói magatartással való
összevetésével. Tehát az ember alapvetően ösztönszerűen mértéktelen, ám Arisztotelész szerint ezért felelősségre lehet vonni, mivel létezik mértékletesség. A mértékletesség egy erény, ami azt jelenti, hogy nem érzünk fájdalmat a gyönyör
hiányától, tehát le tudunk mondani róla, ezzel erényesebb életet élve. A mai modern világszemlélet egyik alapja az egyén szabadsága. A felvilágosodáskor
kerültek előtérbe az emberi jogok, mint első számú betartandó elv, amire szinte bármilyen szituációban tudunk hivatkozni a modern emberként. Lehet érvelni amellett, hogy mivel szabad emberek vagyunk, miért ne tehetnénk meg bármit (ami a másik embert nem korlátozza), tehát miért ne fogyaszthatnánk annyit, amennyit csak szeretnénk, vagy amennyire csak telik? A kérdés ezzel kapcsolatban azt hiszem az, hogy vajon az jelenti-e az igazi szabadságot, hogy valami módunkban áll, megtehetjük, vagy esetleg más? Watson szerint szabadnak lenni azt jelenti, hogy valós értékeket
tudunk átültetni a gyakorlatba, tehát Immanuel Kanthoz hasonlóan azt állítja, hogy az igazán szabad cselekedetek értékrendszerünkből fakadnak.…