Az európai kultúra nem fogadja el a fényképes névjegykártyát sem. A mi ízlésvilágunkat taszítja ez a magamutogató extrovertált magatartás. Névjegykártyán az ország címerét használni csakis az arra jogosultaknak lehet (pl. miniszter, államtitkár) ellenkező esetben akár büntetést is vonhat maga után.
Névjegykártya mindig legyen velünk, ha tárgyalásra indulunk, külön ellenőrizzük van-e elegendő nálunk. Saját névjegykártyáinkat külön kis tartóban hordjuk, ne keveredjen a kapott névjegykártyákkal. Nem a rendkívüli fontosságát bizonyítja az az ember, aki egy pakli névjegyet előhúzva a zsebéből keresi a sajátját, hanem sokkal inkább a rendetlenségét.
Az átadott névjegykártya nem lehet piszkos, gyűrött, nem lehet rajta kézzel írott javítás. A kapott névjegykártyára mindenképpen vessünk egy pillantást, nem illik azon nyomban zsebre vagy táskába rakni. Ez egy olyan üzenetet közvetít, hogy akitől kaptuk egyáltalán nem fontos. Tárgyalási helyzetben asztalra, magunk elé tesszük és a megbeszélés végéig előttünk van.
A névjegykártya helyettesíthet is bennünket, küldése bizonyos helyzetekben elfogadott. Ilyenek lehetnek például a virágokhoz vagy az újévi üdvözlethez csatolt névjegykártyák.
…
