Friedrich Hölderlin - Az élet felén/felénél (Szabó Lőrincz fordítása) elemzés

A második versszak a lírai én megszólalásával, gondolatával indul, mely egy felismerés, segélykiáltás lehet. Az utolsó mondatban látható képek minden emberben az üresség, hideg magány és kopárság érzését keltik. A néma falak bezártságot és egyedüllétet szimbolizálnak, a szélkakas zörgése a szélben pedig a kihalt kopár táj látszatát kelti. …