Az írónő viszonylag ritkán alapozta műveit a valóságban megtörtént eseményekre. Ezúttal azonban ez történt. A krimibe beépítette az 1932-ben az USA-ban történt szörnyű esetet, amely a „Lindbergh bébi elrablása” néven vált ismertté. Charles Lindbergh amerikai pilóta – aki arról volt nevezetes, hogy ő repülte át először leszállás nélkül az Atlanti-óceánt – gyermekét elrabolták, és az ötvenezer dolláros váltságdíj kifizetése ellenére meggyilkolták.
Christie nem a gyerekrablást mutatja be, hanem inkább a rablóra összpontosít, és annak végső találkozását az igazsággal.
Nem véletlenül lett népszerű Christie ezen detektívtörténete. Megvan benne minden, ami megragadja az olvasók képzeletét: titokzatos és véres gyilkosság, ismeretlen indíték, látszólag megdönthetetlen alibik - no meg a belga detektív megnyerő személye, fantasztikus logikája.
Mint Christie legtöbb regénye, ez is nyugodt hétköznapi eseménnyel indul. Bár a gyilkosság váratlanul következik be, itt voltak furcsa előjelek. (Debenham kisasszony és Arbuthnot ezredes titokzatos beszélgetése, Poirot váratlan hazahívása, az Orient expressz zsúfoltsága.)
Krimijeinek befejezése jellegzetes: a nyomozó összehívja a gyanúsítottakat – természetesen a gyilkos is köztük van –, összefoglalja a történteket, és megosztja a hallgatósággal a rejtély megoldását.
…
