VI. Összegzés
Emlékeznünk kell, hogy miért is jött létre az Európai Unió. Elsősorban nem csak gazdasági, felzárkóztatási okokból, hanem biztonságpolitikai célok is vezérelték. Az alapítók egy olyan Európát képzeltek el (Schumann, Jean Monnet ), ahol az európaiak békében, Amerikától és az egykori Szovjetuniótól függetlenül tudnak élni.
Az Unió tagállamai számára egy olyan közös megegyezésre van szükség, amely a belső szuverén hatalomgyakorlást megengedi, tehát egy lazább föderatív konstrukció. Meg kell találni a közös szálakat, ügyeket a tagállamok politikájában. Létrehozni egy egységes EU-alkotmányt, amely a nemzeti alkotmányok (legyen az történelmi, kartális) felett állnak, belügyeikben mégis szabadabbak. Ennek példája lehetne az Oszták-Magyar Monarchia politikai berendezkedése. Közös ügyeket kell felállítani, ilyen az Uniós törvényhozás (amely nem azonos a nemzeti törvényhozással, ezt szupranacionális alapon kell értelmezni), pénzügyek, egységes bankrendszer (teljes eurozóna). Egy ilyen alapkonstrukció után lehetne a már említett reformjavaslatokat végrehajtani.
A 21. század problémái még csak most kezdődtek el; a klímaharc, a migrációválság és a tagállamok közti nézeteltérések komolyan próbára fogják tenni az Európai Unió vezetőit. Ezen nehézségek megoldása explicite a törvényhozási és döntéshozatali mechanizmushoz rendkívüli mértékben kötődik. Amennyiben a külső körülmények megkövetelnék a szorosabb együttműködést, akkor e folyamat felgyorsítása céljából szükség lenne a belső összefogási kényszer kialakítására is.
…
