A csendes-óceáni hadszíntér:
Japán katonai hadvezetése az 1940-es években Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán nyugati térséggében kívánt offenzívát indítani, hogy ezáltal jusson nyersanyaglelőhelyekhez. Ehhez a térség egyik nagyhatalmát, az USA-t kellett semlegesítenie, így a japán haderők 1941. december 7-én megtámadták az Egyesült Államok csendes-óceáni flottatámaszpontját, Pearl Harbort. A légitámadást követően a pacifikus térség nagy része (Burma, Hongkong, Szingapúr, Fülöp-szigetek, Indonézia) egy időre japán uralom alá került. 1942-ben az amerikai flotta a Midway-szigeteken megállította a japán előretörést, és jelentős győzelmével átvette a kezdeményezést. Az amerikaiak ezek után a japánok által megszállt csendes-óceáni szigetek (például Ivo Dzsima, Okinava) ellen intéztek támadássorozatot, amelyet a szigetről szigetre történő mozgás miatt békaugrás-hadműveletnek neveztek el. A japánok ennek fényében alakították taktikájukat, és rendkívül elszánt védelmi harcmodort alkalmaztak, így kamikaze (öngyilkos) pilótákat is bevetettek. Az amerikaiak a béke kikényszerítése és a további szárazföldi veszteség elkerülése érdekében 1945. augusztus 6-án Hirosimára és 1945. augusztus 9-én Nagaszaki japán városok ellen atomtámadást intéztek. A második világháború 1945. szeptember 2-án ért véget.
…
