„A Taikót … csatában használták parancsok kiadására és mozgások koordinálására az 1500-as évekig. A taiko az egyetlen hangszer, amelyet az egész csatatéren hallani lehetett. „
A harciasság mellett a taikót a császári udvari zenében is használták. Emellett „a taiko dübörgő erejét szintén régóta összekapcsolják az istenekkel, és Japán vallásai is kisajátították.” Körülbelül négyezer évvel ezelőtt, a Jomon-korszakban a taikot használták a faluban végzett különféle tevékenységek jelzésére. Egyszerű taiko ütemeket használnak annak jelzésére, hogy a vadászok elindulnak, vagy annak jelzésére, hogy vihar következik. Tárgyi bizonyítékok ezt ugyan nem támasztják alá, azonban más kultúrák is ugyanezt a viselkedést mutatták. Mivel ezek a jelek kifejezetten fontosak voltak a mindennapi élet szempontjából, az emberek azt kezdték hinni, hogy a dobokban istenek tartózkodtak. Amint ez a hit kialakult, csak a szent embereknek engedték a taiko használatát, és ahogy a sintó és a buddhista vallás kialakult Japánban, ez a szokás megmaradt. Így a szentélyekben és templomokban csak egyetlen hangszer volt, a taiko. A taiko helyet kapot a vallási szertartásokban, mind a buddhista, mind a sintóban, és rendkívül gyakori mind a templomokban, mind a szentélyekben. Napjainkban létezik számos világhírt megjárt taiko csopor, például a Kodo vagy a Ondekoza, valamint a világ számos különböző pontján léteznek csoportok.
…
