Arról nem is beszélve, hogy minél sikeresebbek vagyunk, annál nagyobbat bukhatunk, ami után nem marad senki, akire a bajban is támaszkodhatunk. Ehelyett mindig legyünk tekintettel a többi emberre, segítsük mások fejlődését és maradjunk szerények.
Tény, hogy Horatius egy olyan világban élt, ami össze sem hasonlítható a maival, mégis úgy gondolom, hogy a tanításai minden ma élő ember számára hasznosak. Nem véletlenül a későbbi korok költői is előszeretettel idézték Horatiust. Engem legfőképp a „carpe diem” gondolata ragadott magával, mert sokszor kapom magam azon, hogy egy múltbeli problémán gondolkozok teljesen feleslegesen. Szerintem fontos, hogy valamilyen szinten előre tervezzünk, mert enélkül céltalanok és tétlenek lennénk. Ezzel szemben nem szabad görcsösen kapaszkodnunk és megterveznünk minden percet, nagyon fontos, hogy jól tudjunk alkalmazkodni minden körülményhez. Minél többet gondolkodunk egy problémán, annál rosszabb lesz a lelki állapotunk, pedig ezeknek a nagyrésze magától megoldódik. Horatius ezekkel a tanításokkal és életbölcsességekkel kiérdemelte, hogy a későbbi koroktól kezdve úgy tekintsünk rá, mint az ókori Róma legnagyszerűbb költője.
…
