Közlekedési pályák - Közutak alapanyagai az ókortól a napjainkig

1.
Fejezet
Az ókori közlekedés
Ősi közlekedés:
A legprimitívebb közlekedési eszközök az ősi szán, a taliga, a szekér, és a csónak voltak.
Ezeket az egyszerű segítőeszközöket tökéletesíteni kellett, hogy alkalmassá váljanak a
tömeges és rendszeres közlekedésre. Az egyik legrégebb közútlelet Babilonban a Marduk
főisten templomához vezető út egy rövid szakasza. Az aszfalttal bevont tégla alapzaton
nyugvó kőlapok pontos elhelyezése igen precíz munkát kívánt, mert a rajta haladó áldozati
szekér megbillenése baljóslatú jelnek számított volna.
I. e. 3000 előtt az ókor népei kiterjedt közúthálózatokat hoztak létre, amelyeken a békés
életet és a hadviselést szolgáló járművek egyaránt közlekedtek. A közlekedési eszközök
további fejlődéséhez azonban szükség volt új anyagokra, ebben a korban a vasra. A vasból
készült szerszámok jobbak és olcsóbbak voltak, mint a bronz. Sokat lehetett belőlük
készíteni. A nagy mennyiségű és jó minőségű szerszámokkal az utak építése is gyorsabbá,
hatékonyabbá vált. A kerekes kocsi Mezopotámiában, Elámban és Szíriában terjedt el. A
szekér térhódítása azonban nem volt egyenletes, Egyiptomban i. e. 1650-ig nem használtak
kereket. Az első, burkolattal ellátott utakat i. e. 3000 körül építették a Kheopsz piramishoz. …