Öngyilkossági kísérlet után mindenképpen ajánlott a pszichoterápia, mert annak segítségével az érintettek megtalálhatják azokat a célokat, amelyek értelmet adhatnak életüknek, ami motiválja őket. Ez a módszer nagyban segíthet abban is, hogy az egyén rendezni tudja emberi kapcsolatait, konfliktusait. A terápia mellett a pszichiáterek gyógyszeres kezelést is alkalmaznak sikertelen öngyilkosságot követően (általában anti depresszáns). A legfontosabb az, hogy az öngyilkossági szándékra utaló jeleket a családtagok és a barátok észrevegyék. Ez persze nehéz, mert az öngyilkosok életük utolsó szakaszában jellemzően alig találkoznak emberekkel. Emiatt a szándék adott esetben csak egy-két barátnak, vagy adott esetben a háziorvosnak tűnhet föl. Ilyenkor az ő feladatuk lehet az, hogy a veszélyeket észrevegyék. Ha pedig öngyilkosságra utaló jelek már láthatók, nagyon fontos, hogy az illetőt ne hagyják magára, mindig legyen valaki a társaságában. Ez persze nehéz is lehet, hiszen egy depresszív ember sokszor kifejezetten kerüli a barátok és családtagok jelenlétét, és emiatt elutasító is lehet. Ha az érintett a "segélykiáltási fázisban" elfogadja a segítséget, érdemes rábeszélni arra, hogy keressen föl szakembert, vagy minimum a háziorvoshoz menjen el. Sok esetben azonban az illető nem hajlandó elfogadni a segítséget, sőt gyakran látványosan előkészületeket is tesz az öngyilkosság érdekében - például beszerzi az öngyilkossághoz szükséges eszközöket. Ilyen esetben akár akarata ellenére is kórházba lehet vitetni. Bár ez már csak a legvégső megoldásként jöhet szóba.
Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az. A sírodon már lényegtelen hogy virág nő-e vagy gaz. Nem mindig egyszerű megbékélni önmagaddal.
-2Pac
…
