V. Caesar felemelkedése
A Kr.e. 60-as, 70-es években tört ki a Spartacus-féle rabszolgalázadás, melynek legfőbb szereplői a hazavágyó gladiátorok voltak. A rabszolgák közül a gladiátorok képviselték a legfelső réteget, ők éltek a legjobb körülmények között. A magánkézből megrendezett gladiátorviadalokon a közhiedelemmel ellentétben nagyon ritka volt a halálos kimenetelű párbaj, főleg a gladiátorokat illetően, inkább a látványkeltés volt a lényeg. Az arénában, ha halálnak lehettek szemtanúi a nézők, akkor bűnösök kivégzéséről vagy állatok feláldozásáról lehetett szó. A gladiátorok után a rabszolgák között következtek a háztartási alkalmazottak. Ők általában tanítók vagy egyéb ház körüli munkát végzők voltak (pl. lovasfiú), megbecsült szerepük volt, jó körülmények között éltek. A legalsó rétegbe tartoztak az olcsón megvásárolható mezőgazdasági és bányamunkások.
A Spartacus-féle rabszolgalázadást közösen verte le Crassus és Pompeius, akik idővel riválisokká váltak. A szenátus Pompeiust kezdte támogatni Crassussal szemben, neki adta a katonai megbízatásokat, mellyel lehetőséget teremtett a népszerűségre és a pénzszerzésre is. Pompeiusnak sikerült is elfoglalnia Izraelt, Júdeát és legyőznie a kalózokat, viszont egy idő után túl nagy befolyásra tett szert és a szenátus megtagadta veteránuszaitól a földadományt.
Julius Caesar akkoriban jó kapcsolatot ápolt az optimatákkal, de nagybátyja, Marius lévén a néppárthoz is közel állt. Felismerve a konfliktushelyzetet kibékítette Crassust és Pompeiust, majd szövetségre lépett velük a szenátus ellen. Így megalakult az I. triumvirátus (=3 férfi szövetsége). Ennek a titkos szövetségnek a célja a szövetséget kötött 3 férfi érdekeinek képviselete a szenátussal szemben.
…
