Magyarország népessége a XVIII.században

A bevándorlás miatt a magyarok kezdeti 75-80 %-os aránya visszaesett 40-45 %-ra. Magyarország kevert nemzetiségűvé váltak. A kisebbségek (kivéve a horvátok) csonka társadalmat alkottak, vagyis nem rendelkeztek valamelyik réteggel, itt a nemességgel. A vezető réteg szerepét főként papok, értelmiségiek töltötték be. Megjelent a nemzeti azonosságtudat, bár ez kezdetben csak a társadalom felsőbb, műveltebb rétegeiben.
A szászok városlakó polgárok és szabad parasztok voltak, akik kereskedelemmel és kézműiparral foglalkoztak. Evangélikus és katolikus vallásúak voltak. A svábok a paraszti társadalmat alkották, az országban szórtan voltak megtalálhatóak. A szlovákok többsége jobbágy volt, a többiek iparosokként a kispolgársághoz tartozott. A ruszinok településterületük az Alföld felé húzódott, többségük jobbágyként pásztorkodással foglalkozott. A románok a 18. században többséget alkottak Erdélyben. A földbirtokosok a román jobbágyokat részesítették előnyben, hiszen ők nem kértek annyi kedvezményt. Vezető rétegük a görögkeleti, majd a görögkatolikus papság volt. A szerbek délen éltek a határőrvidéken. Erős volt az ortodox nemzeti egyházuk.
…