Lázár Ervin: Az asszony

A tetőpontban már fölbolydult a falu, hozták a hírt, hogy jönnek a katonák és egy lánctalpast is hoznak. A katonákat Bederik Duri vezette, kezében az asszony ruhadarabjával. A menekülés lehetetlen volt, körbevették őket. Ekkor „a házak körvonalai megbomlottak”, a testrészek is elhalványultak, minden és mindenki láthatatlan lett. A katonák meglepetten álltak a semmi közepén, Bederik Duri pedig mintha megbolondult volna. A katonák elkezdik ütlegelni, a falubéliek pedig csak nevetnek rajta.
A megoldásban a katonák sorba rendeződnek, és mennek is haza. „Bederik Duri, mint egy rongycsomó, a földön.” Mikor a katonák már messzebb értek, Bederik Duri mérgesen kel fel a földről, majd rémülten rohan át a földeken. Az emberek szépen lassan újra látszanak, a házak is feltűnnek egymás mellett. A mű végére mindenki boldog, „s mintha csak erre várt volna, nagy pelyhekben, mint a kegyelem, hullani kezd a hó.”
…